Vicces: az oltásellenesek kárörvendése 

koponya, oltás, oltásellenesség, vírusszkeptikus
Pixabay

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Nem sokan, de vannak: az oltásellenes ismerőseim. Közülük is akadtak néhányan, akik meglepő, de – számomra – mulatságos módon leplezetlen kárörömüknek adtak hangot, amikor a kormány megszüntette az egyes szolgáltatások igénybevételéhez a védettségi igazolványt. Néhány gyöngécske mém is jött velem szembe ezzel összefüggésben, de akik azon mulatnak, hogy mekkora lúzerek, akik beoltatták magukat, miközben már semmi jelentősége a védettséginek, azok két dolgot nem vesznek figyelembe:

  1. Legtöbben nem azért oltatták be magukat, hogy elmehessenek étterembe, koncertre, színházba stb., hanem azért, mert úgy gondolták, hogy ez a helyes döntés, amennyiben szeretnék magukat és a környezetüket a lehető legjobban megvédeni a vírustól, az általa okozott szövődményektől, a kórházba kerüléstől, rosszabb esetben a haláltól. 
  2. Az összes szolgáltatás jelentős részben éppen azoknak köszönhetően is vált elérhetővé mindenki – köztük az oltásellenes kárörvendők ­– számára, a maszkviselés szabályán azért lehetett enyhíteni, mert van több, mint öt és fél millió ember, aki élt a vakcina lehetőségével. 

Akik most rajtuk röhögnek, mondván, „na, kellett nektek ilyen kockázatot vállalni, miközben már semmi értelme a védettséginek”, azok kizárólag magukból tudnak kiindulni, példáját adva a mindennapi egónak, amikor valakiben fel sem merül, hogy a másik önszántából, saját mérlegelésből jutott más elhatározásra egy adott kérdésben. 

Amikor egy ismerősöm megkérdezte, hogy beoltatom-e magam, és én azt mondtam, hogy persze, erre azt válaszolta: – Bátor vagy. Pedig nem. Mert az én – általa nevezett – bátorságom éppen, hogy sokkal inkább az óvatosságom. Aminek létjogosultságát az az adat is alátámasztja, hogy például az Egyesült Államokban július elején közölt adatok szerint 99,2 százalékban olyanok halnak meg koronavírusban, akik nem kaptak oltást. Ennek alapján akár mérlegelhető is, hogy én vagyok-e a bátor az oltással, vagy az ismerősöm azáltal, hogy elutasítja azt. 

Ahogyan a delta variáns okozta megfertőződések száma növekszik a világon, úgy várható, hogy ez majd nálunk is be fog következni. Ami viszont a jelek szerint más lesz, mint az eddigi három hullámban – és ezt a brit, illetve az izraeli járványügyi adatok is alátámasztják –, hogy jó eséllyel (éppen a magas átoltottság miatt) jóval kisebb arányban követi megbetegedés a megfertőződést. Ettől még persze lehet, hogy ha a fertőzési ráta úgy nő, hogy vele emelkedik a kórházi kezelést igénylő esetek száma, akkor bizonyos szolgáltatások igénybevételéhez megint szükség lesz a védettségi kártyára. Remélem, erre nem kerül sor, de ha mégis, biztosan nem fogom kárörvendéssel kinevettetni magamat.