Trump Orbán Moby Dickje

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Kissé talán zavarban vannak, de hamar ráéreznek az új irányra a kormánypárti propaganda agytrösztjei a sokkoló capitoliumi képsorok láttán. Joe Biden elnökké választása okozta ugyanis a káoszt. Ez volt olvasható az Origo címoldalán az emberéleteket követelő amerikai zavargások másnapján.

A legtöbb propagandatermék ennyire azért nem fordította ki magából a valóságot, megálltak ott, hogy az USA megosztottságát és káoszát hangsúlyozták. Mintha nálunk nem akadna némi megosztottság ugyanúgy. G. Fodor Gábor annyival intézte el az események értékelését a 888-on, hogy „Amerika az az ország, amely önmagával vív háborút”. Emlékeztet ez a mentalitás egy másik ország kormányára, ahol járványkezelés köntöse alatt ellenzéki önkormányzatokat fojtogatnak. Mit üzen nekünk, és talán tanulhat-e valamit a Fidesz a mostani washingtoni eseményekből? Igaz az az ellenzéki vélekedés, hogy egy 2022-es sikerrel kapcsolatban vigyázó szemünket mind az amerikai fővárosra kellene vetnünk?

Kellemetlenebb nem is lehetnének Joe Biden elnökké válásának körülményei az Orbán-kormánynak, mint ahogy az megtörténik. Önmagában már megválasztása is kellemetlen, de Trump szégyenteljes bukását nehéz volna tovább fokozni, mint ahogyan azt az elnöknek sikerült. A magát a leköszönő elnökhöz mint a bálnavadász Moby Dickhez láncoló Orbán Viktor együtt merül alá a cethallal. Ezt a fénytörést igyekeznek átszínezni mind a propaganda műhelyeiben.

A kezdeti irány az azonosulás fokozása volt. Hiába ment szembe számos tekintélyes republikánus politikus is Trump csalásmantrájával, a kormánypárti véleményvezérek felültek erre a hullámra. Ehhez illeszkedően indult meg a fantáziálás a választási csaláson fondorkodó ellenzékről, amely narratívát Kövér László az ünnepek alatt juttatott csúcsra Bayer Zsolttal tereferélve. A házelnökünk, aki hazánk harmadik legfontosabb közjogi méltóságaként a nemzet egységét is hívatott megtestesíteni, így összegezte az ország szavazásra hajlandó polgárainak felét képviselő, ellenzéki politikusok terveit: „mindent, a szó szoros értelmében mindent meg még azon túl is, amit el tudunk képzelni, el fognak követni annak érdekében, hogy ezt a kormányt megbuktassák”.

Kövér László, közjogi méltóság ide vagy oda, ugyanebben a gondolatfutamban a jogról így értekezett: „hagyjuk, hogy erre [a vélt választási csalásokra] az ilyen-olyan bíróságok milyen választ adtak, mert attól a tények azok tények, a jog pedig egy másik dimenziója az életünknek”. Ja, ha egy bíróság nem nekünk tetsző ítéletet hoz, akkor az ő ítéletét nem is kell komolyan venni, és már nem is mérvadó? Hazánk közjogi méltóságai miért nem kapnak a kezükbe csákányt és baltát, és ássák alá szimbolikusan is Magyarország közjogi alapjait, ha Kövér Lászlónak a jog csak ennyi?

Azért egy pillanatra még visszatérnék erre az agyrém propagandafüzérre, amely fantázia szerint az ellenzék majd a demokratákhoz „hasonlóan” elcsalja a választást. Az amerikai elnökválasztás után pár nappal, hangsúlyozom, pár nappal, miközben a propaganda már harsogva visszhangozta a trumpi csalás-kommunikációt, módosították a választási törvényt úgy, hogy ne érvénytelenítse a levélszavazatokat a belső boríték nyitott volta!

Tudjuk és látjuk, hogy tudják, merik és teszik, hogyan lehet csalni úgy a választáson, hogy a választók bizalma még épp ne rendüljön meg a választás egészének tisztaságában. Buszoztatják a szavazókat, kisebb településeken a munkahelyi körülmények része a láncszavazás, a külhoni magyaroknak engedélyezett a levélszavazás, de a külföldre kivándorlóknak nem, az adóforint-tízmilliárdokból működő köztévé a pártállami időkhöz méltó propagandává silányult, plakáthelyeik is alig vannak az ellenzéknek, a választókerületeket is önkényesen úgy módosítgatták, ahogy az nekik megfelelő. De ez a kövéri választási elemzésből mind kimarad, erre is azt mondhatná, mint az amerikai bíróságok döntéseire, hogy „hagyjuk”, az ellenzék lesz az, aki csal. Ez a narratíva a valóságnak már olyan mérvű kiforgatása, hogy kénytelen vagyok George Orwellt idézni, aki szerint „a megtévesztés korában az igazmondás forradalmi tett”. Mi erre a békés forradalomra vagyunk meghívva, és nem az erőszakra.

Nem így értelmezi Georg Spöttle a hazafiak kötelességét. A Trumppal kapcsolatos fideszes narratívaterveket ugyanis kissé megzavarták a múlt szerdai capitoliumi tragédiák, a Trump-párti tüntetés erőszakba torkolása. George Spöttle, biztonságpolitikai- és ufószakértő azonban még a megváltozó fideszes kánon előtt nyilatkozott meg Facebook oldalán: „Az elnök nagyszerű dolgokat mondott, olyanokat, amiket nekünk is meg kell szívlelni jövőre a választásokkor: »Túl tisztelettudóak vagyunk az ellenségeinkkel, pedig nem kellene...«”. Ma már senki nem élteti a republikánusok közül sem ezeket az elnöki szavakat, hiszen hat ember életét követelték, amikor az elnök által feltüzelt tüntetők végül az amerikai jogállam szimbólumának számító Capitoliumot megrohanták. A világ ugyanis most nem a trumpi hajmeresztő áltényállításokon mereng, és unalmában még esetleg azok valóságtartalmán is elgondolkodik, hanem a törvényhozás épületébe betörő sámánok és tüntetők képein hüledezik.

Az illúziót túlzásba vivő politikusok esetében mind eljön egyszer az a pillanat, amikor az illúzió szertefoszlik, a varázs elillan, és a mágus egy bohóccá torzul a polgárok előtt. Van, akinek ez csak halála után adatik meg, de Trumpnak már uralkodása alatt is eljött ez a pillanat. Sokat változott a politikai környezet nem csak Biden megválasztása óta, de a tegnapi események hatására is. Változnia kellett ezért a fideszes propagandának is. Ezért elillant a Spöttle-féle erőszakra nyitottság, és a káosz ostorozása uralja a kormányzati narratívát. Vannak azért oldalhajtások.

Ugyan csak a propaganda szélirányváltozásain ironizálva írtam a Facebook-oldalamra, hogy majd itt is előkapják Sorost, mint aki Amerika lejáratására esküdött össze a Capitoliumba betört tüntetőkkel, a valóság rám licitált. A fideszes közösségi média bugyraiban, de komolyan vehető politikusaik posztjaiban is megjelent az a narratíva, amely szerint radikális baloldali tüntetők törtek be valójában a törvényhozás épületébe. Ezzel azonban feltehetően csak saját keménymagjuk kedélyeit kívánják csillapítani. Nehéz másokkal elhitetni azt, hogy Trump szavára sorosista bértüntetők rontottak volna a Biden elnökké válását szentesítő Capitolium épületére.

Ez a megváltozott politikai környezet azonban fontos tanulság a Fidesz számára is. Ahogy most sorra bátorodnak fel republikánus politikusok ellentmondani saját pártjuk vezérszereplőjének, Donald Trumpnak, úgy amortizálhatná a fideszes szavazótábort is estéről reggelre, ha egy ’22-es bukás után erőszakos tettekre bátorítaná keménymagját Orbán. Hiába hangsúlyozza ugyanis a káosz képét Amerikával kapcsolatban a kormánypárti propaganda, és mossa össze a különböző konfliktusokat és eseményeket, káoszhoz több irányú erőszak kell. Itt viszont csak egyetlen irányból érkezett erőszak. És ez az egy irány nem a Republikánus Párt volt, csak egyetlen személytől érkezett a nyomás. Ez az esemény éppen ezért nem is Amerika megosztottságára volt példa, hanem egy fékevesztett politikus ámokfutásának utolsó és legsúlyosabb tettére.

Orbán Viktor – persze valótlanul – előszeretettel hivatkozik Ausztriára, mint ami a járványkezelést illetően Magyarország laboratóriuma. A politikai cselekvésre vonatkozóan, ha szerencsénk van, Amerika lesz ez a laboratórium, amiből szeretett miniszterelnökünk azt olvashatja ki tanulságképp, hogy nem érdemes káoszba sodornia mindannyiunk otthonát percnyi politikai érdekek miatt. A bukásnál ugyanis még súlyosabb csapás válhat akkor osztályrészéül: csúfos bukás.