„De, ami ennél is fontosabb, az a háttérben meghúzódó Gyurcsány szál”

""
Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor, a miniszterelnök legutóbbi nyilvános vitáján, illusztráció.

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

„Gy1G.” - mondja a propaganda. Nem lehet, hogy lassan a gyurcsányozást is annyira megunja még a fideszes választó is, mint ahogy a sorosozás manapság már azért inkább ciki? Természetesen a propagandából Soros György sem kopott még ki, de a fideszes törzsszavazói gárdán túl keveseket hathat meg az idős befektető rémképe.

A régi-új kedvenc viszont tényleg a korábbi miniszterelnök, aki ugyan már 11 éve nincs hatalmon, de nem kérdés, hogy az ország minden defektusáért ő a felelős. És még a fideszesek róják fel az ellenzéknek az orbáni kritika monotóniáját. Csak hogy Orbán Viktor aktuálisan miniszterelnök, és elődjével ellentétben esély van arra, hogy újra miniszterelnökként
folytassa.

„De, ami ennél is fontosabb, az a háttérben meghúzódó Gyurcsány szál”. A konzervatív Pálinkás József új politikai formációjától az Európai Unió bármilyen kormányzatot érintő kritikáján át az Index bedarálásáig mindenütt ő van a háttérben. Lassan Soros György féltékenykedhet, mert letaszíttatik a trónról...

Legújabban a kiábránduló fideszesek mögött fedezte fel a propaganda éles szemű és kemény tollú szerzője Gyurcsány Ferencet. Kinek ne lenne marionett bábuja a konzervatív tudós-politikus, az első Orbán-kormány minisztere, Pálinkás József, mint egy baloldali párt elnökének? Az antalli generáció egyik utolsó nagy öregje, Jeszenszky Géza, aki hamarabb volt demokrata, mint a propaganda legtöbb szerzője megszületett, hát hogyne Gyurcsány Ferenc kottájából írná politikai megszólalásait?

Csak hát ez a propaganda kissé átlátszó és erőltetett. Míg Boros Bánk Levente politológus, laptulajdonos arról delirál, hogy a Fidesznek nincs jobboldali ellenzéke, és bár volna, addig Zárug Péter Farkas okkal hívja fel a figyelmet arra, hogy a Fidesz számára a jobboldali ellenzék a veszélyes ellenzék. Tehát egyszerű a propaganda feladványa, úgy kell tenni, mintha nem léteznének kormánykritikus hangok a jobboldalon.

Ezért festik fel korábbi fideszes, ma már markánsan ellenzéki politikusok mögé Gyurcsányt, ezért montírozták hatalmas plakátokra Márki-Zay Péter mellé a volt miniszterelnököt, ezért akarják összemomentumozni azt a papot, aki a hatalom visszásságai ellen szót emel, ezért nevezik baloldali pártnak és „Balliknak” a Jobbikot. Nincsenek jobboldali ellenzékiek, azok valójában mind baloldaliakká váltak, és elhagyták konzervatív vagy kereszténydemokrata nézeteiket – hazudja a propaganda.

Okkal szembesítette Pálinkást a Magyar Hang a pártalapítást hírül adó interjúban, hogy komoly támadásokkal kell szembenéznie annak, aki jobboldali alternatívát kíván felfesteni a Fidesz politikájával szemben. Ahogy a MSZMP a rendszerváltás idején – de a pártállami időszak derekán is – a szociáldemokrata ellenzéki hangoktól tartott leginkább, hiszen (elviekben) azonos térfélen játszottak, ugyanúgy a Fidesz számára is a mérsékelt jobboldali ellenzék a legveszélyesebb. De félreértés ne essék! Nem azért veszélyes a mérsékelt, nyugatos, jobboldali ellenzék a Fidesz számára, mert valóban azonos platformon állnának. Nem! Azért veszélyes a mérsékelt, nyugatos, jobboldali ellenzék a Fidesz számára, mert egyedül ők azok, akik le tudják leplezni, hogy a Fidesz elárulta a polgári Magyarország ideáját.

Azok az ellenzéki politikusok, akik a polgári értelmiséget akarják megszólítani, valójában nem a Fidesz szavazótáborát lopnák el. A Fidesz szavazótáborát nem azok veszélyeztetik, akik a polgári Magyarországot keresik az ég alatt, hanem – kissé cinikusan, és az adott szavazókat le nem nézve – a Fidesz szavazótáborára valójában az hajt, aki a közmunkások, a segélyből élők, a hatalom markában ragadtak szavazataira építene. Távol álljon tőlem, hogy a krumpliosztásra és a krumplielfogadásra korlátozzam a Fidesz választási sikereit, mégis ez a jelenség rávilágít arra, hogy a jobboldali értelmiséggel folytatott fárasztó viták helyett most már szavazatokért a Fidesz a kiszolgáltatottak becsületét lopja meg.

A jobboldali értelmiség azonban nem szűnt meg létezni pusztán azért, mert szavazataikra a Fidesz már nem tart igényt. Ez a polgári közeg új és más politikai képviseletet kíván kivívni magának, ami állampolgári joga, sőt, kötelessége. És nekünk, akik valaha Orbán Viktor és pártcsaládja szavazótáborát erősítettük, sokkal inkább kell elszámolnunk azzal, hogy bármilyen mértékben segédkeztünk a jogállam lebontásában, a polgári Magyarország eszméjének marketing termékké silányításában, mint kellene szégyenkeznünk amiatt, hogy egy karrierje delelőjén rég túl jutott politikussal a jogállam helyreállításáért meghatározott keretek között együtt dolgozunk. A mandátum egyértelmű, a jogállam helyreállítása.

A helyreállt jogállam ugyanis magával hozza azt a politikai közeget, ahol a politikailag markánsan másként gondolkodó polgárok más politikai pártokban, egymással tisztességes versenyben vesznek részt. Egy egészséges demokráciában Gyurcsány Ferenc, Pálinkás József, Márki-Zay Péter vagy Jakab Péter nem lehetnek közös politikai formációban. Egy visszademokratizálódott Fidesz politikusaival azonban elviekben lehetnének. Már csak az a kérdés marad, hogy ha a Fidesz valaha is „visszademokratizálódik”, vajon a jogállam helyreállítását jelentő elkerülhetetlen elszámoltatás következményeként maradni fog-e a pártból bármi is...