Méltó-e a miniszterelnök a kereszténydemokraták szavazatára?

Méltó-e a miniszterelnök a kereszténydemokraták szavazatára?

"Rémisztő belegondolnom abba, hogy létezik olyan hívő keresztény polgártársam, aki értően végigolvasva a miniszterelnök gondolatfutamát nem elundorodik vagy megütközik, hanem a miniszterelnök úrnak adná voksát".

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

Végigolvasva Orbán Viktor „esszéjét”, a következő jutott az eszembe: csak olyan ember szavazhasson a Fideszre, aki ezt az írást végigolvasta. Felelősségteljesen érvelhetnék kezdeményezésem mellett úgy, hogy különben mi alapján döntene az illető. De valójában inkább az az érv mocorog bennem, hogy legyen kedves megszenvedni a fideszes szavazó választása miatt, ha már egyszer én, az ellenzéki, megszenvedtem végigolvasni ezt a tömény lélekrombolást.

A miniszterelnök írását olvasva a legfőbb tanulság számomra az, hogy mindegy, ha valaki cigányozik, zsidózik, migránsozik vagy liberálisozik. Mind ugyanaz. Mind a gyűlöletből beszél.

Aki embertársát csak a származásával, vagy világlátásával azonosítja, annak már az megszűnik embertársa lenni.

Megfosztja a másikat személyiségétől, méltóságától, csak egy tárgy lesz, amit gyűlölni illik. Ma még csak pamfleteket írnak ellenük, ma még „csak” kiplakátolják velük az országot, célkeresztbe állítva őket, de ahogy „fokozódik a harc”, úgy tettlegességbe is csaphatnak. Bármikor, ha úgy adódik. Hiszen ők nem emberek, ők *liberálisok (*ide tetszőleges jelző behelyettesíthető).

Szembetűnő a miniszterelnök úr osztályharcos nyelvezete is.

Teljesen mindegy, hogy egy ideológia osztályok, népcsoportok, vagy világnézetek között hirdet harcot, a lényeg a harc, a lényeg az erőszak. A lényeg az, hogy nem együttműködésre épít. Nem egymást emelve akar gyarapodni, hanem a másikat megsemmisítve. Nem tud, és nem akar békében létezni. Fél a másikkal való párbeszédtől, mert bizonytalan önmagában. Egy egyszerű személyiségfejlesztő tréning könnyen leleplezi a miniszterelnök és propagandája acsarkodása mögötti éretlen vonásokat, de nem érdeke a miniszterelnöknek, hogy országa felnőtt polgárokból álljon. Ő pedig már rég lemondott önmagáról, hogy valaha feldolgozza saját személyes traumáit.

Talán egyetlen mondat van a hosszú esszében, amivel maradéktalanul egyetértek, az a következő: „szabad az, aki a döntés birtokában van”, de a folytatás már súlyos tévedéseket rejt. Orbán Viktor szerint nekünk ezért a szabadságért meg kell küzdenünk. Ez nem igaz. Szabadok vagyunk a nélkül, hogy ezért bármit tennénk. A szabadságunk lényünkből fakad. Teremtettségünkből, Isten-képmásúságunkból – ha már a doktorminiszterelnökúr olyan lelkesedéssel hivatkozik zsidó-keresztény gondolkodásunkra. A döntés jogáért nem kell megküzdeni, és érte nem kell harcot vívni. És ami még fontosabb, ezért a globális tőke hálózatával (a tudjukkikel), vagy a burzsoáziával, vagy más nemzettel, tehát másokkal nem kell megküzdeni. Nem kell megküzdeni senkivel, legfeljebb önmagunkkal, akik el tudunk feledkezni felelősségünkről.

Például arról, hogy tájékozódjunk, mielőtt választunk.

Rémisztő belegondolnom abba, hogy létezik olyan hívő keresztény polgártársam, aki értően végigolvasva a miniszterelnök gondolatfutamát nem elundorodik vagy megütközik, hanem a miniszterelnök úrnak adná voksát.

A harcot, a gyűlöletet éltető, és a másik méltóságát elvitató gondolkodás összeegyeztethetetlen a kereszténységgel. Ahogy a hazugság és a manipuláció sem éppen isteni erények. Nincs olyan, hogy „a” zsidó, nincs olyan, hogy „a” cigány, nincs olyan, hogy „a” magyar, nincs olyan, hogy „a” közép-európai, nincs olyan, hogy „a” migráns, nincs olyan, hogy „a” liberális. Nincs. Emberek vannak, ezek pedig csak jelzők. Vélekedések vannak, legendák és mítoszok vannak, propaganda van, ami rólunk szól, de nem a másik emberről. Semmi olyan politika nem legitim, amely a másik ember ellen, a felebarátom ellen születik meg, és abból él.

A héber sátán szót görögül diabolosznak hívják, ami szó szerinti fordításban szétdobálni-t jelent. A zsidó-keresztény gondolkodás tehát a gonoszt a megosztásra törekvéssel, az állandó harc keresésével azonosítja, szemben Istennel, aki a közösségek, nemzetek, népek, az emberek egyesítésére törekszik. Jézus főpapi imájában az utolsó vacsora estéjén így imádkozik: „legyenek mindnyájan egyek”. Legyünk éberek. A Gonosz Jézus megkísértésekor is a Bibliára hivatkozott. Azt teszi azóta is. De gyümölcseikről megismerjük a lelkeket.

Aki miniszterelnökként a nemzete felét kirekesztené a nemzetből, polgárháborúba taszítva saját országát, az nem méltó sem a konzervatívok, és különösen nem méltó a kereszténydemokraták szavazatára.