Csökkenhet Orbán uniós helyzeti előnye, amit még jól érezhetően élvez

Csökkenhet Orbán uniós helyzeti előnye, amit még jól érezhetően élvez

Továbbra sem sikerült megállapodásra jutni az európai uniós intézmények vezető tisztségeinek betöltéséről a tagállami vezetők csúcsértekezletén. Elemzés.

„A Spitzenkandidatok, Weber úr és Timmermans úr elestek. […] Távozásuk jó hír Magyarország számára”jelentette ki Orbán Viktor pénteken újságíróknak Brüsszelben.

A Visegrádi Csoport uniós csúcs előtti egyeztetése sikeresnek bizonyult a következő bizottsági elnök személyével kapcsolatban. Azt még mindig nem tudjuk, ki lesz végül a befutó (a francia Michel Barnier néppárti alelnök, Brexit-főtárgyaló neve már egy ideje favoritként forog a kormányközeli sajtóban), azt viszont látjuk, hogy az úgynevezett csúcsjelöltek (Weber, Timmermans, Vestager) esélyei a csúcsjelölti rendszer legitimitásának tagállami kormányzatok részéről való megkérdőjelezésével együtt csökken.

A bajor Manfred Weber elsősorban a német kormány támogatását élvezte, azonban már idejekorán világossá vált, hogy a személye mögött nincs olyan fokú támogatás (sem az Európai Parlament képviselőcsoportjai, sem az Európai Tanács tagjai részéről), mint amilyet hivatali elődje esetében láthattunk korábban.

A francia elnök, Emmanuel Macron V4-ekkel való tárgyalásának egyik célja épp a németek által támogatott csúcsjelölt megbuktatása volt.

Weber személyét mostanra tizenegy kormány- vagy államfő nem támogatja, sem pedig az Európai Parlament liberális és szociáldemokrata frakciója. Ilyen ellenállással szemben a visszavonulását bejelentő, az EP-választási eredmények által némileg meggyengített Angela Merkel is kénytelen volt elfogadni a realitásokat - noha a német politika nem fog lemondani egykönnyen saját prioritásairól.

Ezek a realitások nem ígérnek könnyű kompromisszumot, hiszen a többi lehetséges jelölt személyét illetően sincs konszenzus. Az is jó eséllyel kalkulálható, hogy Weber bukása esetén a német fél az Európai Központi Bank vezetésére aspirálhat, miközben persze igyekszik blokkolni minden olyan potenciális bizottsági jelöltet, aki nem illeszthető be a német Európa-politikai elképzelésekbe. A hivatalos álláspont az, hogy még minden név a „kalapban van”, ez azonban csupán a döntésképtelenséget jelzi, ami könnyen úrrá lehet a jövő heti rendkívüli EU-csúcson is.

Orbán Viktor magabiztos nyilatkozata arról árulkodik, hogy biztosra veszi, az uniós állam- és kormányfők többségének szimpátiája a Spitzenkandidat-ok irányában visszafordíthatatlanul meggyengül, míg egy olyan jelölt irányában megerősödik, aki nagyobb (bel-)politikai mozgásteret és a közösségi döntésben, közösségi intézményekben nagyobb befolyást enged a kelet-közép-európai tagállamoknak. Ez aligha redukálható le egyetlen személyi döntésre, még ha a következő Európai Bizottság összetételéről van is szó.

A magyar kormányfő nem hisz az intézményekben, ő a személyekben, a személyzeti politikában hisz. Európai dimenzióban ugyanakkor az intézmények működésének van egy értékrendje, szervezeti kultúrája, amit nem lehet háttéralkukkal tartósan eltéríteni.

A pozíciók és a következő öt évre szóló vállalások körüli bizonytalanság csökkenésével együtt csökkenhet az a helyzeti előny, amit a jelenlegi megosztottságban a miniszterelnök jól érezhetően élvez.

A szerző politológus, az Iránytű Intézet korábbi vezető elemzője.