Két botrány Magyarországon

Két botrány Magyarországon

Szávay István dicsekedett valamivel, amit soha nem tett meg, és lemondott. Pócs János tettéről felvétel van, és marad. 

Szávay István zsidózós felvétele és Pócs János kazános videója aligha fognak a 21. századi magyar politikatörténet lapjaira aranyozott betűkkel felkerülni. A két ügy azonban arra mindenképpen jó, hogy egy rövid kis esettanulmány keretében elmélkedjünk egyet a közéleti felelősségre vonás felelősségvállalás témájáról. 

A jobbikos országgyűlési képviselőről november végén közölt a kormánypárti média egy hangfelvételt, amelyben arról beszél, hogy egy szórakozóhelyen megütött egy zsidó nőt, aki lenácizta őt. Szávay azt nyilatkozta: a beszélgetés ezt követő részében világossá tette, hogy csak viccelt. Persze a propagandasajtóban közölt felvételen ez már nem szerepelt. Az otromba poénkodás nyilvánosságra kerülése után pár nappal a politikus lemondott minden parlamenti és frakcióban betöltött tisztségéről, nem sokkal később pedig parlamenti mandátumáról lemondott

Pócs Jánosról március 21-én került elő egy videó, amelyen kazánba zár egy cigány férfit és alá is gyújt büntetésből, mert az "megivott egy féldecit". A fideszes képviselő szerencsétlenül járt alkalmazottja ki is mondja, hogy Pócs "haragszik a cigányokra" és "el is akarja égetni őket”. A politikus ezt annyival finomítja, hogy nagylelkűen csak azokat a romákat akarja elpusztítani, "akikre haragszik". Amikor számon kérték rajta az ügyet, elintézte annyival, hogy "viccelődés, ugratás" volt az egész.

Pócs János 10 nappal később még mindig az Országgyűlés tagja, a Mezőgazdasági Bizottság két albizottságának is elnöke. Mai nyilatkozata szerint esze ágában sincs lemondani semmiről, a Fidesz-frakcióban pedig fel sem merült, hogy ezt kellene tennie. 

Adott tehát két elcseszett viccelődés. Az egyik során egy képviselő olyasmivel dicsekedett, amit amúgy nem tett meg, a másikról meg felvétel van, hogy megtette, csak szerinte ez poén volt. Az előbbi elkövetője öt napon belül lemondott a mandátumáról, az utóbbié tíz nappal később sem akar hallani ilyesmiről. 

Ez idáig legfeljebb a két politikai közösség, illetve a két közszereplő közti minőségi különbséget jelezné, de külön cikket nem biztos, hogy érne. Csakhogy van itt még néhány körülmény, ami szintén nem egyezik a két sztoriban. 

Szávay lemondását annak idején azonnal követelte a Mazsihisz és a zsidóság NER-kompatibilis képviseletének, az EMIH-nek a vezetője, Köves Slomó is. Pócs távozását az Országos Roma Önkormányzat ugyan sürgeti, ám

Farkas Flórián Lungo Drom-vezér és cigányügyi miniszterelnöki megbízott egy zavart heherészéssel elintézte a dolgot, Farkas Félix parlamenti roma szószóló pedig úgy érzi, most nem kell egy szót sem szólnia.

A meg nem történt ütésről szóló beszámoló miatt Szávay ellen rögvest feljelentést tettek őNERsége parlamentből kieshetetlen liberálisai, a Társaság a Szabadságjogokért pedig rögtön sietett elmagyarázni, hogy "a közösség tagja elleni erőszak garázda alakzata bántalmazás nélkül is megvalósulhatott", mert Szávay "minősíthetetlenül" fogalmazott – nem mellesleg egy magánbeszélgetés alkalmával. 

Pócs János ellen viszont egyelőre kizárólag a náciállatlátszatbólnéppártosodott Jobbik tett feljelentést, amiért kazánba zárt egy cigány embert, aki világosan ki is mondja a videóban, hogy azért akarja elégetni őt, mert cigány. A TASZ büntetőjogi kreativitása ezúttal nem mutatkozott meg, közleményükben megelégedtek a költői kérdéssel, hogy "érdemes-e arra, hogy országgyűlési képviselő legyen egy olyan ember, aki (...) egy vele függőségi viszonyban lévő emberrel úgy viccelődik, hogy kazánba zárja és felgyújtja?" Hozzáteszik ugyan, hogy a videó "abszolút alkalmas az előítéletek fokozására" – de se közösség elleni erőszakról, se garázdaságról nem esik szó egy olyan felvétel kapcsán, amelynek a végén egy ember az életéért könyörögve ordít.

Szóval a helyzet az, hogy Pócs János ügye, és különösen annak utóélete messze nem csak a fideszes képviselőről és pártjáról állít ki fájdalmas szegénységi bizonyítványt – de úgy, ahogy van, az egész kettős, hármas, meg sokas mércétől átitatott magyar közéletről is.