Nép és uralom

Nép és uralom

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

A magyar társadalom 69 százaléka szerint a demokrácia a legjobb társadalmi-politikai berendezkedés. Ezt a magas fokú elkötelezettséget érezzük hazánkban? Én nem, pedig a kutatás hiteles, reprezentatív és tudományos. Ezt a korábban a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó Társadalomtudományi Kutatóközpont (TTKK) idén márciusban publikálta „A magyar társadalom politikai értékei, identitásmintázatai, 2020.” címmel. De hasonló eredményre jutott a Republikon Intézet is, amely kutatást szintén az elmúlt hetekben tették közzé. Mit jelent nekünk a demokrácia?

A TTKK felmérésének nem volt tárgya az, hogy a demokrácia mibenlétéről az általa faggatott polgárokat felvilágosítsa. Ez nem is a feladata, ezzel be is avatkozott volna a polgárok gondolkodásába, amikor azt a maga természetességében akarta rögzíteni. Az adatokat közzétevő tanulmányban le is írják, hogy nem kérdezték meg, az egyén mit ért demokrácián, csak arról, hogy értéknek tartja-e, és elégedett-e annak magyarországi megvalósulásával. A demokráciát a legjobb, vagy a legkisebb rossz politikai rendszernek a magyar népesség több mint kétharmada tartja, 69%-a. Míg az elmúlt időszakokhoz képest jelentősen visszaesett a közömbösök és a diktatúrát elfogadni tudók aránya is. Bontsunk pezsgőt? Ne siessünk még vele, de egy szolid örömre azért van okunk. Ha igaz volna az a sztereotípia, hogy a magyar társadalom fél és egész autoriter rendszerekben szeret dagonyázni, semmiképpen sem ilyen számokat és tendenciákat látnánk. Dolgunk azonban ettől még van bőven.

A Republikon Intézet kutatása egy ezzel kapcsolatos izgalmas ellentmondásra világított rá, amely jobban elmerült a demokratikus értékek társadalmi megítélésének vizsgálatában. A Republikon 2021 januárja és februárja között végzett reprezentatív kutatást 5000 fő megkérdezésével, ahol elsősorban a településszerkezeti eloszlás szerint csoportosította az állampolgárokat. Számos pártpolitikai és társadalmi kérdést feltéve a demokrácia megítélését is szondázták. Ebből a következő, szerintem ellentmondásos kép rajzolódik ki.

A falvak lakossága majdnem fele-fele arányban elégedetlen és elégedett a demokrácia mértékével, de ezt úgy is lefordíthatjuk, hogy a magyar falu népe (közéjük tartozom egyébként én is) 49%-ban elégedett. Drága sorstársaimban a szólásszabadság mértékét értékelve is megmaradt ez az optimizmus, szintén 49 százalékunk egyetért azzal, hogy az kielégítő. Ugyanakkor 55% - csupán 13% ellenében - azt is gondolja, hogy a fontos pozíciókban fideszesek csücsülnek, 67% - 29 % ellenében - pedig azt is véli, hogy a kormánnyal ápolt jó kapcsolat feltétele az előrejutásnak.

Ezek a számok számomra ellentmondásosak. Úgy értékeli jóra a falvak polgárainak fele a magyar demokráciát, hogy csak 13%-nyian tiltakoznak az ellen, hogy jórészt kormánypártiak foglalják el a meghatározó tisztségeket, és csak 29%-nyian utasítják el azt, hogy a boldoguláshoz kell a jó kormányzati hátszél. Nagyvonalúan számolva akkor csak 29%-nak szabadna elégedettnek lennie a demokráciával, ehhez képest még további 20% is elégedett.

Bár a bemutatott nagy társadalomtudományi kutatás nem bontotta ki kérdései között, mit is értsen a választó demokrácián, a tanulmányban megemlítenek egy másik kutatást, a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung 2018-ban készült vizsgálatát, amely szerint döntően az alapvető polgári szabadságjogok érvényesülését értjük demokráciának. Ha elmondhatom a véleményem szabadon, az demokrácia, és mindegy, hogy mekkora eséllyel érvényesülök aztán az életben, ha a hatalomnak a véleményem nem tetszik. Ez azonban így még elég karcsú módon nevezhető megelégedésre okot adó demokráciának, ahogy a szólás szabadságának elégséges volta is kérdéses, ha kritizálni a hatalmat nem szerencsés.

Feloldhatnánk ezt az ellentmondást úgy, hogy a demokrácián tényleg mindenki mást ért, és ami sokak számára már hibrid rezsim, az az ország felének még mindig pillangórebbenéses demokrácia. A Republikon ugyanis rákérdezett arra is, érdekünk-e az EU-s tagság, vagy inkább Oroszországhoz kellene közelednünk. Budapesten 49%-nyian 12% ellenében, de még a falvakban is 45%, 16 % ellenében nem ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy távolodnunk kellene az EU-tól Putyin javára. Számomra ez kulcsfontosságú azzal kapcsolatban, hogy a polgár milyen tartalmat lát a demokrácia fogalma mögött. Ez a kérdés sokkal konkrétabb, így a válasz is többet árul el a polgárok gondolkodásáról. Ebből pedig az látszik, hogy végeredményben azt érti a demokrácián a többség, mint én, még ha nekem magasabbak is az elvárásaim az átlagnál.

Ezeket az elvárásokat feladata „felszítani” a politikának, jelen esetben elsősorban az ellenzéknek. Az elvárások kialakulásához azonban nem pusztán arra van szükség, hogy fejtágítók keretén belül utcafórumok alkalmával az országgyűlési képviselőjelöltek és aktivistáik tudományos értekezéseket folytassanak a demokrácia mibenlétéről. Értékes eszmecserék volnának, erről senkit nem akarok lebeszélni, azonban másra is szükség van. Hogy Magyarország polgárainak, köztük különös tekintettel a falvak lakosságára, magasak legyenek az elvárásai a demokráciát illetően, arra van szükség, hogy lássanak arra esélyt, hogy ezeknek az elvárásoknak a magyar demokrácia valaha is megfeleljen. Továbbá fontos volna annak az átélése is, hogy milyen is az a demokrácia, amely valóban erős és méltó az elismerésre.

Ez a feladata az ellenzéki politikusoknak. Megadni annak legalább az illúzióját – bár persze jobb volna annál többet –, hogy hatalomra kerülésük által valójában a nép kerül közelebb a hatalomhoz. Ha más nem, az előválasztásokon keresztül a polgárok bevonása pedig talán segíthet abban, hogy kis élményt szerezzen a polgár arról, hogy lehet másként is pártokráciát működtetni, mint ahogy azt a Fidesz teszi.