A baloldali médiatúlsúlytól a mindent kézbentartó propagandaminisztériumig

A baloldali médiatúlsúlytól a mindent kézbentartó propagandaminisztériumig

2019 januárja:

Úgy élem az életemet, nekem az a képzetem van a magyar a realitásról, hogy Magyarországon ma baloldali, liberális és kormányellenes médiatöbbség van.

2019 szeptembere:

Ha a magyar médiára vetünk egy pillantást, akkor a baloldalnak maximum 60, de inkább csak 50 százaléka van, és a keresztény-konzervatív jobboldalnak szintén 45-50 százaléka.

2020 novembere:

Azt meg csak úgy csendben teszem hozzá, hogy jó néhány olyan baloldali médium van, a Népszavát is beleértve, de akár az RTL Klubig vagy az ATV-ig bezárólag, aki ha ebben az időszakban nem részesült volna a kormányzati kommunikációs költésekből, akkor nehezebben tudta volna sikeresen zárni ezt az évet.

Három idézetet hoztam most a kedves olvasónak, az első kettő Orbán Viktoré, a harmadikat Orbán minisztere Rogán Antal mondta a minapi meghallgatásán az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága előtt. Szép ív rajzolódik ki a megnyilatkozások között, amely mára porig rombolta a „baloldali médiatúlsúly” fideszes narratíváját. (A folyamatról a napokban a Telex is videóban számolt be.) Természetesen nem 2019 óta következett be egy drámai fordulat a médiaviszonyok közepette, hogy ez a „kormányellenes médiatöbbség” januárról szeptemberre hirtelen elpárolgott volna. A kommunikációs vonalban történt csupán fordulat.

Kicsit naivan írhatnám azt, hogy megpróbálták kicsit összehangolni a kormányzati propagandát a valósággal, de egyszerűen csak az eltérő körülményekből is fakadhatott az, hogy a miniszterelnök 2019 szeptemberére már nem látta többségben a hatalomtól független médiát. Az utóbbi nyilatkozatát ugyanis Olaszországban egy nyilvános szereplése alkalmával tette, ahol hiába volt baráti a közeg,

még Orbán Viktor kérdezője is finoman védelmébe vette az újságírókat,

tudniillik ők a munkájukat végzik. Sőt, az is egy fontos szempont abban, hogy a miniszterelnök miért nem emlegetett már baloldali médiatúlsúlyt ezen az olasz rendezvényen, hogy büszkélkedni akart. Saját politikája sikereként beszélt arról, hogy „Magyarországon nem lehet összevissza beszélni, euróblablát, píszít beszélni”. Úgy Orbán Viktor nem tudott volna dicsekvőn beszélni a saját maga által ráncba szedett magyar médiaválasztékról, ha közben baloldali médiatúlsúlyt vizionált volna. Megértem ezt a fajta kommunikációs káoszt a kormányzat részéről, nehéz lehet Magyarország sikeres, erős és büszke, de üldözött és mártír miniszterelnökének lenni egyszerre.

Rogán Antal keddi nyilatkozatát azért hoztam párhuzamba a miniszterelnök baloldali médiatúlsúlyról vagy annak elolvadásáról tett mondataival, mert a propagandaminisztertől ez a fenyegetésnek sem utolsó megszólalásban már hűlt helye sincs az úgynevezett baloldali médiatúlsúlynak. Ez egy beismeréssel is felér, amely különleges fénytörést kap azzal, hogy pontosan egy nappal az Index végső átállítása után történt. November 23-án ugyanis az Origót már egyszer áthangszerelő Vaszily Miklós által tulajdonolt Indamedia felvásárolta az Indexet is, amelynek következtében felmondtak Szombathy Pál főszerkesztőnek, de távozott Sztankóczy András is. Bár Balogh Ákos Gergelyre a média legtöbbször csak egyszerűen az orbanviktor.hu korábbi főszerkesztőjeként hivatkoztak, ő már korábban felmondott a lapnál. Nem távozott azonban az a Bodolai László, aki menesztve Dull Szabolcs korábbi Index-főszerkesztőt, szétrobbantotta az Indexet. Ő a portált eddig tulajdonolt Magyar Fejlődésért Alapítványt vezette, igazgatósági tag ugyan nem lesz, de az Indamedia-csoportnál továbbra is munkát vállal.

Hiába futott át az interneten a miniszterelnök 2019. szeptemberi őszinte (vagy pontosabban őszintébb) vallomása a kiegyensúlyozott médiaviszonyokról, ez lassan vagy talán soha nem fogja különösebben átalakítani a fideszes B-közép véleményét. Jó példa erre Tarnai Richárd kormánymegbízott úr véleménycikke a vasárnap.hu KDNP-s propagandaoldalon, ahol az Index beszántása után nyáron arról értekezett, milyen sok „baloldali” médiafelület van még az éterben: 168 Óra, 168ora.hu, 24.hu, 444.hu, ATV, atv.hu, amiidonk.hu, alfahir.hu, Amerikai Népszava, atlatszo.hu, azonnali.hu, balrad.ru, balramagyar.hu, Blikk, Blikk.hu, cyberpress.hu, Élet és Irodalom, ellenszel.hu, ezalenyeg.hu, frisshirekonline.hu, G7.hu, hirhugo.hu, hirstart.hu, hirklikk.hu, HVG, hvg.hu, hu.euronews.com, kettosmerce.hu, Klubrádió, Magyar Hang, magyarhang.org, Magyar Narancs, magyarnarancs.hu, merce.hu, napi.hu, Népszava, nepszava.hu, nyugat.hu, nyugatifeny.hu, olkt.hu, Pesti Hírlap, pestihirlap.hu, propeller.hu, Rtl Klub, rtlhirek.hu, sztarklikk.hu, valasz.hu, zsurpubi.hu.

A tévedésektől és logikai bukfencektől hemzsegő lista mögött értelmezzük az azt összeállító gondolatvilágot! Ellenzéki fórumoknak lettek nevezve a felsorolt médiumok. Igaz ez? Van, amelyikre mindenképp, mert ellenzéki pártokhoz kötődnek – de ez a töredékére igaz. A döntő többségéről csak annyi mondható el, hogy a hatalomtól független.

Nagyon szomorú és a kereszténydemokrácia eszméitől messze távol áll az a gondolkodás, amely szerint ami nem a hatalomé, az mindjárt ellenzéki.

Mintha nem létezhetne szabad (és egyébként polgári) gondolkodás Magyarországon. Mintha csak pártérdekből lehetne kritizálni a hatalmat, és nem ez volna a sajtó – és teszem hozzá a gondolkodó polgárok – kötelessége is.

Sok keresztény és konzervatív, de a kormánnyal kritikus polgár osztja meg velem bánatát, hogy nem nyilvánulhatnak meg saját közegükben érdemi kritikát megfogalmazva a hatalommal szemben anélkül, hogy le ne sorosbérencezzék őket. Az ellenzéki jelző sem vonzó azok számára, akik nem akarnak elköteleződni politikai táborok között. Ugyanezt a fájdalmát fogalmazta meg Bogárdi Szabó István református püspök is egy két évvel ezelőtti vitaesten:

Ma nagyon nehéz azt mondani a kormányzatnak, hogy rosszul csináljátok. Ha valaki bírálja a kormányt, akkor ő már valami elfacsart hiperellenzéki, aki ateista, liberális dumákat ereszt meg. Van még alternatíva a kettő között, van harmadik opció?

Tarnai Richárd szerint nincs.

Az igazság az, hogy a legvehemensebb fideszes B-középen túl már a kormánypárttal szimpatizáló szavazók is érzékelik, hogy megbicsaklik a kormányzat „baloldali médiatúlsúlyról” szóló propaganda meséje. Publicus felmérése szerint a kormánypárti szavazók 58 százaléka gondolja azt, hogy a kormánynak jelentős a befolyása a média világára. 12 százaléknyi Fidesz-szavazó azért még a baloldali médiatúlsúlyt jelentő zárványban él, egyszer talán számukra is véget ér ez majd, mint a japán veteránnak 1974-ben a második világháború vége.

Tarnai Richárd idézett listájában nem az ún. baloldali médiatúlsúly vitába akart beszállni (akár Orbán Viktorral ellentétes álláspontra helyezkedve is!), hanem a létező magyar sajtószabadság mellett akart hitet tenni. A baj csak az, hogy senki nem mondja azt – legalábbis az általam olvasott közéleti szereplők közül senki –, hogy ne lenne szabad sajtó hazánkban. Tökéletesen igaza van Tarnai Richárdnak abban, hogy a „nincs sajtószabadság” veretes állítását csak egyetlen szabadon működő médiafelület megcáfolja. De ez nem vagy-vagy kérdés, ez nem kettes számrendszer.

A teljesen hiányzik és a virágzik a szabad sajtó között rengeteg sok árnyalat van.

Olyan, a hatalomtól független felületből, ami – reálisan! – eljuthat és fogyasztható az ország bármely zugában, viszont egyre kevesebb.

Rogán Antal pedig ennél is tovább ment. A megmaradt, hatalomtól elviekben független médiumok számára is egyértelműen megüzente, hogy létük a látszat ellenére bizony mégiscsak a kormányzattól függ. Nesze neked baloldali médiatúlsúly! Már csak annyit kérdeznék, hogy vajon az egyszeri fideszes szavazó valóban olyan sajtóviszonyokat kívánna magának és gyermekeinek, ha egyszer ellenzékbe kerül, mint amit a Fidesz-KDNP felépített?