Hazudik-e Boros Bánk Levente?

Hazudik-e Boros Bánk Levente?

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

„Kijelenthetjük, hogy hazánkban nincs szabad médiapiac”

Boros Bánk Levente nagy tudós az orbáni Fidesz-univerzumban. A kormány adóforintjaink milliárdjait önti a Nézőpont nevű cégcsoportba, amely információipari óriás lett ebből a pénzből, és BBL eme a cégcsoport egyik vezetője.

Ebben a minőségében bármikor, bármelyik Fidesz-médiumban felbukkanhat, mivel üzembiztosan hirdeti az aktuális Fidesz-panelt, legyen szó kül- vagy belpolitikáról, Gyurcsányról vagy Jakab Péterről, bármiről, BBL mindig slágfertig. Ilyen mondatokat kaphatunk tőle, hogy például Soros hadüzenetet küldött Orbánnak, meg hogy Az őszödi beszéd árnyéka vetülhet a Gyurcsánnyal szövetkezőkre, meg évek óta trollkodik bátran, a kormány talpát nyalja, a kormány pénzén.

Érdekes módon arra már senki sem emlékszik, hogy BBL Torgyán József képviselőjelöltje volt az 1998-as országgyűlési választáson Miskolcon. Arra meg talán maga BBL sem emlékszik már, hogy 2017-ben örömmel jelentette be (trollkollégájával, Szarvas Szilveszterrel az oldalán) az új, ellenzéki hazugságokat leleplező oldal, a Factcheck.hu elindítását. Akit érdekel a BBL-Médianéző-féle Factcheck, kattintson.

Akit eme Factcheck általános teljesítménye érdekel, a Magyar Nemzet oldalán megnézheti.

Most a BBL vezette Nézőpont Csoport rukkolt ki egy tanulmánnyal, amely Növekvő sokszínűség címmel 10 tényt ígér a magyar médiáról. Churchill óta tudjuk, hogy a legnagyobbakat statisztikával lehet hazudni.

Ebből a tanulmányból kiderül, hogy hazánkban valamennyi hírforráshoz bárki könnyen hozzáférhet, azért van médiapiaci egyensúly, mert a „konzervatív” és a balliberális médiumokat ugyanannyian fogyasztják, „a balliberális médiumok is nyereségesek”, az újságírók tabuk nélkül, szabadon írnak stb., és befejezésül (hiszen az végképp védhetetlen), a közmédia „több uniós országhoz hasonlóan az aktuális kormányt részesíti előnyben”.

Ezen megállapítások igazságtartalmát pillanat alatt felmérhetjük, ha elolvassuk a 9. lábjegyzetet, amely szerint „A médiumok besorolása a balliberális atlatszo.hu osztályozását követi.” Ha követné, akkor például a kínosan pártsemleges, egyébként konzervatív világképű Nők Lapját nem sorolná a balliberális médiumokhoz. Ráadásul balliberális az Alfahír, a Magyar Hang, a Hetek, a Kurucinfó stb. Ugyanennyit ér a pédányszámokról, a szerkesztőségek és a címek számáról szóló összes adat.

Tudjuk, ez az egész a Fidesz-tábor hülyítését szolgálja – és a saját médiapártmunkások lelkiismeretének a megnyugtatását. Lelkiismeretünk nekünk is van, ezért muszáj leszögeznünk néhány tényt.

1. Nem igaz, hogy hazánkban bárki bármelyik hírforráshoz könnyen hozzáférhet. Elegendő bemenni egy falusi boltba (újságárusok a települések cirka 90%-ában ma már nincsenek), és körülnézni az újságstandon. Még az sem igaz, hogy az internetes médiához bárki könnyen hozzáférhet. Hazánkban az internethálózat egyáltalán nem olyan jó, hogy ezt ki lehetne jelenteni. Van internet a statisztikában – és van a valóságban. Úgy, mint a sör volt a kommunizmusban: a statisztikában kiváló sör állt a dolgozók rendelkezésére, bőségesen – csak a boltban nem volt.

2. A médiafogyasztási számok (amelyekben, mint látjuk, pl. a Nők Lapja is balliberális) semmit sem jelentenek arra nézvést, hogy mit tesz a hatalom. Nem az a kérdés, hogy hányan olvasnak ezt vagy amazt. A kérdés az, hogy erőszakoskodik-e a hatalom a médiával.

A magyar kormányzat és a kormánypártok igenis erőszakosan beleszólnak a média működésébe. A közszolgálati sajtó annyira védhetetlen, hogy azt még ez a tanulmány is elismeri, igaz, az utolsó fejezetben próbálja mosogatni a szennyest. A fő problémát elhallgatja a Nézőpont, hogy a kormányzat közpénzből a saját érdekkörének privatizálta a közéleti sajtó döntő többségét, továbbá hogy az irdatlan mennyiségű hirdetési pénzzel évek óta torzítja a médiapiacot (nézetlen, olvasatlan médiumokba dől a pénz), továbbá hogy gazdasági (adóhivatali, versenyjogi stb.) fenyegetésekkel igyekszik visszatartani gazdasági szereplőket attól, hogy bizonyos médiumokban hirdessenek. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy hazánkban nincs szabad médiapiac.

3. A Fidesz-kézen lévő sajtót gleichschaltolták, központi direktívák szerint működnek: központilag mondják meg, hogy miről szabad, miről kötelező és miről tilos szólniuk. Ugyancsak központilag adják ki a fontosabb definíciókat, fordulatokat, írják elő az egyes emberek, események minősítését. Az európaiak többsége egyetlen szót sem ért magyarul – ha lennének rokon nyelvű népek itt az Unióban, döbbenten szembesülnének a hazai kormánysajtó permanens háborús nyelvezetével és világképével. Szó sincs róla, hogy a kormánypárti sajtó szabad volna: pártutasításokat hajt végre, teljes terjedelmében.

4. Ugyanez érvényes a központi hírügynökségre: a Magyar Távirati Iroda utoljára a kommunizmus idején állt ilyen szoros pártirányítás alatt. Ez is világbotrány.

5. A sajtószabadságot gúzsba köti, hogy a kormányzat tömegesen tiltotta meg kompetens személyeknek a nyilatkozattételt. Nem szólhat az intézményvezető arról, hogy mi folyik az ő intézményében. Sem iskolaigazgatók, sem kórházvezetők, de még uszodafőnökök sem beszélhetnek, a fontosabb állami intézmények vezetőiről nem is szólva. Ennek kiegészítője, hogy a kormánypárti sajtóban rendre megjelennek bizalmas kormányzati, bűnügyi stb. anyagok – ha az éppen érdeke a kormánynak, vagy a Fidesznek.

6. A médiahatóságról véletlenül sem tartalmaz egyetlen igaz megállapítást sem a „tanulmány”. Persze bizonyos tényeket közöl, de ezek csak résztények, a perspektívájuk pedig elkötelezetten az Orbán-rezsim érdekeit védi.

Erre a dolgozatra óriási szüksége volt éppen most a kormánynak, amikor a jogállamiság kérdésében sarokba szorult az EU-ban. Hogy BBL hazudik-e, arra pedig ez a válasz: „Minthogy a jelenlegi kormánynak nincs jobboldali (nemzeti/konzervatív/kereszténydemokrata – ezen fogalmak szinonimaként itt felcserélhetőek) ellenzéke, így bármely sajtótermék, amely »ellenzékiként«, »kormányellenesként« lenne beazonosítható, egyértelműen besorolható a balliberális kategóriába – ahogy a Jobbik is nemzeti radikálisból Gyurcsánnyal együttműködő párttá vált, így része lett a balliberális oldalnak.”. Tőrőlmetszett orbánista-fideszista válasz – ezt kapta az érdeklődő Azonnali.hu BBL-től.