Kálid Artúr az SZFE-ügyről: A hatalom tudja, hogyan nyerhet elméleti és érzelmi meccseket

Kálid Artúr az SZFE-ügyről: A hatalom tudja, hogyan nyerhet elméleti és érzelmi meccseket

 Július 3-án a kormánypárti többség megfosztotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) autonómiájától. Bár eddig a Fidesz a hasonló húzásait könnyedén érvényre juttatta - vessünk csak egy pillantást a Kaposvári Egyetemre, vagy a nemrég kivéreztetett Indexre -, az SZFE kapcsán valami megváltozott. Egy olyan patthelyzet alakult ki, amiben az idő ezúttal a hatalom ellen dolgozik. Az újabb Dávid és Góliát felállású harc az intézményt elbarikádozó diákok és a Vidnyánszky Attila vezette alapítvány között az elégedetlen magyar embereket hosszú évek után olyan összefogásra és kiállásra sarkallta, amire eddig nem igazán volt példa. Az már biztos, hogy az SZFE bekebelezését korántsem lesz olyan könnyű a szőnyeg alá söpörnie a kormánynak.

Sztrájkolni fognak az SZFE dolgozói, ha nem teljesülnek a követeléseik

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) dolgozói szeptember 9-én benyújtották sztrájkköveteléseiket a kormányhoz - ezt Csató Kata, az egyetem oktatója közölte a blokád tizedik napján tartott sajtótájékoztatón - írja a 444. Szerintük az SZFE új fenntartója által az egyetemre erőltetett alapító okirat és szervezeti-működési szabályzat "a munkavállalók érdekeit is sértik".

Már csak azért sem, mert a világ számos előadóművésze, mint az Oscar-díjas Cate Blanchett és Helen Mirren, vagy Ian McKellen is az intézmény kitartó diákjai mellett állt ki, ami jól mutatja, hogy a #freeszfe - amit nyugodtan nevezhetünk mozgalomnak -, már rég túlmutat az egyetem független működésének visszaszerzésén. A hazai kulturális élet önállósága lett a tét.

Idehaza is nehéz olyan művészt találni, aki ne az SZFE kitartó diákjai mellett állna, ezért cikksorozatot indítunk, melyben különböző előadóművészeket szólaltatunk meg, hogy megtudjuk mit gondolnak a kialakult helyzetről, miként látják a hazai kultúra jelenét és jövőjét. Harmadik körben A Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori diákját, a magyarok Will Smith-ét és Denzel Washingtonját, a színész és szinkronszínész Kálid Artúrt kérdeztük.

A cikksorozat első, Mucsi Zoltánnal, illetve második, Schruff Milánnal készült részét a nevekre kattintva érik el.

Mit gondol, sikerrel járnak a tüntető diákok?

Ha a vágyaimat fejezném ki, akkor sikerül nekik. Ha kicsit realistább vagyok, akkor azt mondom, nem biztos. Ha pedig pesszimista vagyok, aki ismeri a hatalom technikáit, akkor egyáltalán nincs rá esély, mert megfogják várni a megfelelő pillanatot, hogy megosszák őket, ahogy nagyobb ellenállás esetében tenni szokták azt.

Vidnyánszky Attila szerint nemzeti keresztény színházat kell csinálni az egyetemen. Színészként ezt tudja értelmezni?

Ez egy lózung. Olyan hívószó, amivel a tájékozatlan, könnyen megvezethető emberek az irányított sajtóban találkoznak. A hatalom tisztában van vele, hogy ezzel elméleti és érzelmi meccseket lehet nyerni, hiszen ezekre nem mondhatod, hogy „nem”, mert hirtelen hazafiatlanná válsz. Annyit olvasnak ki az értetlenkedők, hogy most az egyetem modernizációja ellen tiltakoznak a demonstrálók. A kormány a kommunikációhoz baromira ért, de egyetlen konkrétum sem hangzott el, azon kívül, hogy föl kéne újítani az épületet, ezt meg ugye belső átalakítás nélkül is meg lehetne tenni, csak pénz kell hozzá.

Mit adott önnek az SZFE?

Nagy vágy, hogy az ember oda bekerüljön. Az SZFE egy olyan csúcsintézmény, ami sokáig privilegizált helyzetben volt. Olyan diplomát adott, amit mindenhol elfogadtak, ebbe csatlakozott aztán a Kaposvári Egyetem. Nekem az SZFE mindig is főiskola marad, ahová bekerülni a lehetetlenséggel volt határos. Hol jobb, hol rosszabb élményeket adott. Fájdalmas, küzdelmes, sok lemondással jár, mégis nagyon szabad, sokfelé nyitó és sokfelé nyitott intézmény. Életem egyik legfontosabb időszakának tartom ezeket az éveket.

Máté Gábor a napokban azt mondta, hogy tulajdonképpen egy forradalom következtében lett ő a főiskola egyik tanára. Ennek a forradalomnak tevékeny és cselekvő részesei voltunk. Az osztályunkban volt először trimeszteres képzés, amit mi harcoltunk ki. Szirtes Tamás volt az osztályfőnökünk, akit megkértünk, hogy Kállai Ferenc oktatása mellett évente hadd csatlakozzon hozzánk egy harmadik személy is. Így kerültek hozzánk például Benedek Miklós, Sinkó László, Bodrogi Gyula, Máté Gábor és Tordy Géza is, ami szerintem fantasztikus névsor. Olyan személyek tanítottak és tanítanak most is (ha lesz még rá lehetőségük), akik a szakma legjobbjai.

Szükség lenne változásra az SZFE-n?

Igazságtalan lenne a részemről, ha most innen kívülről azt mondanám, hogy „persze, biztos szorul korrekcióra az egyetem”, hiszen nem látom az oktatás jelenlegi formáját. Abban viszont biztos vagyok, hogy akik ott tanulnak, vagy onnan kijönnek, és akikkel már volt szerencsém együtt dolgozni, azok nagy tudású emberek. Láttuk most, hogy Máté Gábortól rengeteg diákja búcsúzott, nyilván nem azért, mert rájuk parancsoltak. Ez sok mindent elárul az intézményről.

De évről évre azt is látjuk, hogy a különböző színházak vezető fiataljai is mind a Színház- és Filmművészeti Egyetemről kerül ki. Ez alapján nagyon rossz képzés úgy gondolom, nem folyhat ott.

Vidnyánszky Attila egy interjúban azt mondta, hogy most jön a színházi rendszerváltás.

Miről beszélünk? Én ettől kétségbe vagyok esve. De attól meg alapvetően is, hogy nekem megszabják, keresztény gyökereket kezdjek el magamban fölfedezni, vagy esetleg azt hazudni. Egy keresztény kultúr körben élünk, amióta létezünk, hiszen itt vagyunk Európa közepén. Szerintem ez már ideológiai harc, ami attól tartok nem vezet jóra.

Az én pályám is tükrözi, hogy hála istennek, amiért ezerféle színház létezik. Kell, hogy legyen ugyanúgy operett, ugyanúgy vígjáték, vagy alternatív színház.

Mit üzenne a tüntető diákoknak?

Fantasztikus, amit csinálnak. Irigylem őket, tudom, ha én is abban a korban lennék, mint ők, akkor ugyan ezt tenném. Kitartást nekik, előbb vagy utóbb sikerrel járnak!