Még pályára sem léptek, de már bajban vannak

Még pályára sem léptek, de már bajban vannak

Március végén kulcsfontosságú meccs vár a magyar csapatra Bulgáriában, a pótselejtezős elődöntő tétje a döntőbe jutás, ahol az Izland-Románia összecsapás győztesével játszhatunk a Puskás Arénában az Európa-bajnokságért. Általában szeretünk reménykedni pályára lépés előtt, hogy aztán elüssön minket a valóság, de látva a csapat idegenbeli formáját és a játékosokról érkező híreket, nincs okunk bizakodni.

Hiányzik az idegenbeli teljesítmény

Marco Rossi csapatának egyik erőssége, hogy nagyon jó marketinggel, a szurkolók érzelmeit látványosan meglovagolva, akkor is el tudja adni magáról a szerethető csapat képét, amikor nem jönnek az eredmények.

A másik jellemzőjük, hogy idegenben kedves vendégként viselkednek és nem igazán zavarják a hazai csapatot a játékban.

A Rossi-válogatott eddig nyolc meccset játszott külföldön, ebből egyetlen győzelmet sikerült összehozni (Azerbajdzsán, 1-3), és egy döntetlent (Észtország, 3-3), hat vereség mellett. Az elveszített hat találkozó közül öt esetben még gólt sem tudtunk rúgni.

Lehet rosszabb?

A fent vázolt eredménysor és a keret jelenlegi állapota Bulgária ellen sem ígér sok jót. Január elején írtunk arról, hogy Julian Nagelsmann szerint Willi Orban a térdműtét után csak áprilisra fog felépülni, ezzel rögtön az állomány legértékesebb tagja és legjobb belső védője esett ki.

Kádár Tamás Splitben, a horvátok ellen látványosan gyenge teljesítményt nyújtott, Walesben hivatalosan sérülés miatt nem lépett pályára, de még így is alapembernek számít a védelemben Rossinál.

Kádár a sajtóhírek szerint összebalhézott edzőjével, Olekszij Mihjalicsenkóval a Dinamo Kijev törökországi edzőtáborában, ennek következtében a magyar játékosnak hétfőn már nem kellett az első csapattal edzenie, száműzték az ifisták közé. A Dinamo Moszkváról olvashatunk, mint lehetséges kérőről, mielőbbi átigazolás és rendszeres játéklehetőség után március végére akár formába is lendülhet Kádár, de jelenleg messze vagyunk ettől.

Baráth Botond utolsó tétmeccse október óta a walesi égés volt, leghamarabb márciusban játszhat újra, az amerikai bajnokság akkor kezdődik.

Középpálya

Tegnap számoltunk be róla, hogy Dzsudzsák Balázstól szakmai okok miatt megvált az al-Ittihad Kalba, így csapat nélkül áll. Walesben csereként Varga Roland váltotta a kapitányt, ha Rossi most is benne gondolkodna, nála sem találna sok játékidőt a Fradinál: az eddig lejátszott 2020-as bajnokikon a Paks ellen 21, Kisvárdán 8 percet kapott.

Nagy Ádám egy vissza-visszatérő bokasérüléssel küzd, elvétve játszik, az utolsó három bajnokin kétszer végig a kispadon ült, egyszer a keretben sem volt, de legalább az FA-kupában szerepelt.

Sallai Roland sem hoz sokkal jobb számokat a Freiburgban. Vasárnap 23 perc a Köln ellen, előtte végig padozott két meccset.

Támadók

Szalai Ádám az egyik leghasznosabb tagja a magyar válogatottnak (sőt), de a Hoffenheimtől távozva a Mainzban sem tudott alapemberré válni. Csereként szinte rendszeresen láthatjuk, 16 bajnokin 791 játékperc áll a neve mellett, 1 góllal és 1 gólpasszal.

Holender Filip ennél több időt tölt pályán a Luganóban, meccsenként átlagosan 62 percet (16 meccs, 991 perc), 2 gól a mérlege. Csatárokkal egyébként sem állunk jól, Rossi Wales ellen még behívta Feczesin Róbertet, aki az NB1-es góllövőlista élén áll, de azóta az NB2-es Vasashoz igazolt.

Innen indulva komoly bravúr kellene ahhoz, hogy először Bulgárián, aztán Románián/Izlandon átlépve megnézhessük, hogy mit tud a válogatott Franciaország, Portugália és Németország ellen.