Valóban drágább a szolgáltatás nyugaton? - videó Dublinból

Mindegy mennyivel olcsóbb a szolgáltatás itthon, ha nem engedhetjük meg magunknak.

A dublini Jobbik alapító tagja Szathmáry-Király Gábor múlt héten nagy bevásárlással bizonyította, hogy az írországi és magyarországi árak között alig érzékelhető a különbség. Mindössze 70 forintban tért el a két számla végösszege.

A különbség, hogy míg Magyarországon 733 forintot visz haza egy minimálbéren dolgozó alkalmazott óránként, addig Írországban 2821 forintot.

Bevásárlással bizonyították, hogy az árunió megvalósult, csak bérunió nincs

Mint köztudott, a Jobbik indította útjára azt a béruniós európai polgári kezdeményezést, ami az Európai Unió megreformálását, az államok közötti valódi egyenlőséget hivatott megteremteni. Noha az aláírásgyűjtés már elstartolt a legtöbb, a kezdeményezést támogató kelet-európai államban, sokan még most sem értik igazán, hogy miért van erre szükség.

A kormánykommunikációs panelekből tájékozódók rögtön azt az érvet hozták fel, hogy persze, de a szolgáltatás. Az bizony annyival drágább, hogy ott is ugyanúgy elmegy a fizetés, mint idehaza.

Jól megragadt az emberek fejében Lázár János mondata:

"...kint drágább a megélhetés, ezért csak akkor tudnak megtakarítani, ha önmagukat kizsákmányolják, rosszabb körülmények között élnek..."

Ez azonban nem igaz. Szathmáry saját példáján mutatja be, hogy a hiedelmekkel ellentétben nem csak a létfenntartásra jut pénz, és nem élnek rozzant lyukakban, miközben halálra dolgozzák magukat.

Az igaz, hogy a kiadások számszerűen magasabbak, mintha Magyarországon élnének. Az albérlet, a biztosítás, a tömegközlekedés, a fodrász... összességében a szolgáltatásokhoz valóban magasabb áron lehet hozzájutni.

A bérek viszont annyival magasabbak, hogy a kiadás-bevétel mérleg igencsak pozitív, a bevétel irányába.

[video:https://youtu.be/lb9Pqv_tCqQ]

Szathmáry és párja ketten élnek egy háztartásban. Bérelt otthonuk egy kis, kertes családi ház. Átlagos, felsőfokú végzettséget nem igénylő munkát végeznek. Szathmáry egy raktárban, barátnője egy kávézóban dolgozik.

Összbevételük 4 500 euró/hó, átszámolva 1 372 500 forint.

Ahogy azt Szathmáry mondja:

"Ez nem dicsekvés, egyszerűen egy átlag fiatal pár ennyit tud keresni Nyugaton."

Miután kifizetik az albérletet, az autó és motorkerékpár fenntartási költségeit, az élelmiszert, mobil előfizetést, tisztítószereket, azaz mindent, ami a megélhetésükhöz szükséges, megközelítőleg 1 800 euró marad a zsebükben.

Több, mint félmillió forint, amit arra költenek, amire akarnak. Bármikor vehetnek új bútort, háztartási eszközöket, elmehetnek moziba, étterembe, sörözni.

Szathmáry szerint nem is releváns összehasonlítani ezt a magyarországi viszonyokkal, mivel idehaza egy átlag magyar dolgozó nem engedhet meg magának ilyen dolgokat. Így valójában mindegy is számára, hogy ezen szolgáltatások mennyibe kerülnek.

A kint dolgozó kétkezi munkásokat a hazai középvezetőkkel lehet csak összehasonlítani.

Nem meglepő, hogy Magyarországon minden második fiatal csomagolna és elhagyná a hazáját, hisz az összes, erre irányuló felmérés, statisztika és tanulmány azt mutatja, hogy mind GDP-arányosan, mind vásárlóerő-paritást tekintve messze jobb az élet a nyugati országokban.

Szathmáry szerint ez a kormány hibája, akik közmunka alapú társadalmat építettek, az olcsó munkaerőt preferálják, és mesterségesen gyarmati sorban tartják az országot szalagmunkás-nemzedéket nevelve.